|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 12 találat | lapozás: 1-12 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Szabó Julianna 2002. október 31.Csernakeresztúr megmaradt magyarnak a környező román tengerben. A település közel 1700 lelket számlál, kétharmad részben magyar. Követendő példa lehet ez Erdély és az egész Kárpát-medence magyarjainak. Lakói a madéfalvi veszedelem elől elmenekült bukovinai székelyek, akiknek egy csoportja érkezett 1910-ben mai lakhelyére, főleg a régi, bukovinai Andrásfalváról. A Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület 1994 májusában alakult meg. Szabó Julianna, az egyesület alelnöke elmondta: a hagyományőrző csoport rendszeresen tart néptáncot és népszokásokat bemutató előadásokat itthon és külföldön is. Kolozsváron szinte minden évben fellépnek, Székelyföldön is, és persze Déván, Vajdahunyadon, Pusztakalánon még gyakrabban. A mintegy 40 tagú egyesületben minden korosztály képviselteti magát. Az egyesület teljesen amatőr, saját kezűleg készítik öltözéküket. A Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület minden évben részt vesz a Bukovinai Székely Fesztiválon, amely jövőre a vajdasági Székelykevén lesz. Ugyanis a csernakeresztúriak tagjai a bonyhádi székhelyű Bukovinai Székely Egyesületnek, amely az Erdélyben és Magyarországon, de még Jugoszláviában is szétszóródott bukovinai székelységet tartja össze. Sokszor léptek fel Bonyhádon. A magyarországi támogatás fontos a külföldi turnék költségeivel kapcsolatban, de a Dévai Polgármesteri Hivatal is támogatja az önképző csoportot. A lelkes keresztúriak 1995-ben bukovinai székely tájházat nyitottak meg. A tájház az eredeti, 1910 körüli telepesek életmódját és házberendezését tükrözi. /Chirmiciu András: Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 31./2003. április 9.A bukovinai székelyek ragaszkodnak a hagyományokhoz, ápolják a múltból átmentett szellemi kincseket. Hiába szórták szét őket a szélrózsa minden irányába, a bukovinai székelyek falvai között szoros a kapcsolat. Ebben nagy szerepe van a budapesti székhelyű Bukovinai Székely Szövetségnek, amely évről évre megrendezi a nagy székely találkozókat, mesevetélkedőket. Szabó Juliannát, a csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület vezetőjét idén januárban választották be a Székely Szövetség 12 tagú vezetőségébe. Elmesélte, hogy augusztusban az aldunai bukovinai székelyek (Hertelendyfalva, Székelykeve, Sándoregyháza) rendeznek nagy székely találkozót, melyre a csernakeresztúriakat is meghívták. Szabó Julianna két esztendeje vezeti a Hagyományőrző Egyesületet, amely kilenc esztendővel ezelőtt alakult meg a Hunyad megyei Csernakeresztúron. Azóta télidőben hetente gyűlnek össze a csoport tagjai bukovinai és dél-erdélyi táncokat, dalokat tanulni. Jelenleg 35 tagú a csoport, a legkisebbek alig töltik a nyolcat, az idősebbek már hatvan felé járnak. /(GBR): Csernakeresztúri hagyományápolók. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 9./2005. szeptember 19.A szülőföldön való megélhetés példáit mutatták fel a besztercei szórványtalálkozón. Szabó Julianna és Bloj Anna a szeptember 17-én Besztercén ötödik alkalommal, megtartott Szórványtengelyek-találkozón elmondták: betekintést nyújtanak Csernakeresztúr, az 1911-ben idetelepített bukovinai székely falu életébe. A Szórványtengelyek-találkozókat Szabó Csaba kolozsvári újságíró, valamint Szombatfalvi Török Ferenc nagyszebeni mérnök több mint egy éve indította el. Vajda Dániel református lelkész közölte: a Beszterce-Naszód megyei Tacson a megyei múzeum nem volt hajlandó felvállalni a tájház létrehozására használatba adott régi parókia felújítását. Azonban nem adják fel, más forrásokat keresnek tervük megvalósításához. A besztercei Mayla Júlia, a Máltai Szeretetszolgálat megyei vezetője arról tájékoztatott, hogy az 1943-ban a magyar állam által a városba telepített 32 székely család lassan beolvad, annak ellenére, hogy a jelenleg 90 ezres megyeszékhelyen, Besztercén 4–5000 magyar él ma is. A Szeben megyei Balázstelke 261 fős gyülekezetének pásztora, Kiss Csaba református lelkész arra panaszkodott, hogy a Németországba kitelepedett szászok fiai lassan mind elviszik a férjhez adandó leányokat, miközben Ambrus András kidei református pap szerint a Kolozs megyei, majdnem színmagyar településen az a baj, hogy rengeteg a legényember, ugyanis 30–40 kilométeres körzetben nincs, akit feleségül vehetnének. Ezért is jók a találkozók, hátha egymásra talál egy legényes és egy leányos falu. A mostani találkozón Benkő Leventét, a Krónika újságíróját, valamint Antal-Tövissy Ildikót, a kolozsvári televízió szerkesztőjét a szórványban élőkről készített riportjaikért Szórványhűség-díjjal jutalmazták a szervezők. /Lányos falvak keresnek legényeket. = Krónika (Kolozsvár), szept. 19./2005. szeptember 22.Bocskai István erdélyi fejedelem, tisztségébe való beiktatásának 400. évfordulója alkalmára Kolozsváron az Erdélyi Történelmi Múzeum két kulturális rendezvénnyel emlékezik. Bocskai István 1557-ben született Kolozsváron. Az első egy előadássorozat, Bocskai István fejedelem és kora címmel, amely szeptember 24-én lesz a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetemen, magyarországi meghívottakkal. Az Erdélyi Történelmi Múzeumban pedig időszakos kiállítás nyílik. A kiállításon hosszú évtizedek óta először lesz látható Bocskai István 1605-ből származó fejedelmi jogara, amelyen a Bocskai címer is szerepel, és amely jelenleg a bukaresti Országos Történelmi Múzeum tulajdonát képezi. Kiállítják a Bocskai István fejedelmet ábrázoló bronz mellszobor másodpéldányát, amelyet a budapesti Bolyai János Honvéd Alapítvány adományozott a kolozsvári múzeumnak a Bocskai évfordulóval kapcsolatos kiállítás alkalmából. A szobor eredeti példánya prof. dr. Berek Lajos budapesti mérnök-ezredes alkotása és a budapesti Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem kampuszában található. Felavatása 2004. október 15-én történt. A szobor másodpéldányának elkészülését Sarkadi Szabó Julianna támogatta anyagilag. A szobor alkotója, Berek Lajos mérnök-ezredes, egyidejűleg a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Műszaki Karának a dékánja és a Bocskai István Hagyományőrző Egyesület elnök helyettese is. /Bocskai Istvánra emlékezve. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./2008. november 26.Hetedik alkalommal szervezték meg Csernakeresztúron a bukovinai székely mesemondó versenyt. Szabó Julianna, a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egylet elnöke immár 14 esztendeje kétévi rendszerességgel szervezi meg a mesemondó vetélkedőt. Idén lemaradtak a pályázati lehetőségekről. Végül néhány önzetlen támogató (AgroCompany, Corvin Kiadó) mellett a saját zsebükre szervezték meg a vetélkedőt. Az erőfeszítés azonban megérte. Az elődöntők után végül 16 kis mesemondó állt színpadra. /Gáspár Barra Réka: Mesemondás hetedszer. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 26./2009. október 25.Október 24-én tartották Déván a Hunyad megyei civilkonferenciát. A rendezvény házigazdája Winkler Gyula, EP-képviselő, megyei RMDSZ elnök, egyrészt az anyanyelvű oktatás helyzetének felmérését, másrészt a civilkezdeményezések közötti kapcsolat erősítését tűzte ki a találkozó céljául. Megyeszerte mintegy harminc magyar civilszervezet működik, de legtöbben keveset tudnak egymás tevékenységéről. Ezen a helyzeten javíthatna egy nagyméretű kulturális rendezvény, melyen a szervezetek bemutatkoznának, a szórvány-székely kapcsolatot erősítenék. A jelenlévő szervezetek beszámolója is hézagosra sikerült, alig pár személy szólalt fel. Szabó Julianna, a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület vezetőjeként elmondta: a Székely Szövetséggel már leszögezték a Hunyad megyei letelepedés évfordulós ünnepségének dátumát. A cserkészmozgalom részéről felszólaló Daradics János cserkésztiszt hangsúlyozta: jó lenne időben leszögezni a jövő évi rendezvények dátumát, mert a cserkészetben is kerek évfordulós ünnepségek lesznek. A civilkörökben megindult a megye kisközösségei közti együttműködés, ezt szolgálja a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság több helységben megszervezett fesztiválja. Hunyad megye magyar oktatásáról Borbély Ágnes kisebbségi tanfelügyelőnő kiemelte: a magyarul tanuló diákok száma átlagosan stagnál, sőt kisebb településeken ijesztően csökken, középiskolai szinten látványos létszámnövekedés mutatkozott az utóbbi időben. Ez főleg a Téglás Gábor Iskolaközpont létének köszönhető . /Gáspár-Barra Réka: RMDSZ-es civilkonferencia Déván. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 26./ Az erdélyi magyar közösség összefogására, kishitűségünk legyőzésére van szükség ahhoz, hogy az RMDSZ az elnökválasztás után fokozott támogatással vállalhasson kormányzati szerepet – fogalmazott Kelemen Hunor, az RMDSZ államelnökjelöltje október 24-én a Déván megtartott Hunyad megyei civilkonferencián. Koppándi Zoltán unitárius lelkész arra volt kíváncsi van-e az RMDSZ-nek olyan stratégiája, mellyel megakadályozható a szórványvidékeken tapasztalt tömeges beolvadás. /Gáspár-Barra Réka: Kelemen Hunor Hunyad megyében. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 26./2009. november 10.Most ünnepelte 15 éves fennállását a csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület, meghívták az évfordulós ünnepségre a tánccsoport jelenlegi és hajdani tagjait, illetve a kisdorogiak képviselőit is. Színpadon van a hagyományőrzők harmadik nemzedékbeli tánccsoportja. A falubeli fiatalok közül egyre többen kapcsolódnak be ebbe a mozgalomba, büszkén járva a bukovinai őseink táncát, mondta Szabó Julianna, a hagyományőrző csoport elnöke. Úgy érzi, hogy ez a tájház a 15 éves tevékenységük legnagyobb megvalósítása. Itt tudják bemutatni népcsoportjuk múltját, azokat a tárgyi emlékeket, amiket még Bukovinából hoztak ide őseik: az osztovátát, tulipános ládát, vetett ágyat, stelázsit, bölcsőt. Az évek folyamán igyekeztek minél szorosabbra fűzni a kapcsolatot más bukovinai, vagy innen elszármazott közösségekkel is, ennek köszönhetően vesznek részt a fiatalok rendszeresen a Székely Szövetség éves rendezvényein, illetve a bukovinai találkozókon. Jövőre pedig ők maguk lesznek a házigazdák a bukovinai székelyek Hunyad megyei letelepedésének századik évfordulója alkalmából rendezett nagyméretű ünnepségnek. /Gáspár-Barra Réka: Tizenöt éves a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 10./2012. május 3.Hunyad sokszínű magyar napjaiJavában zajlik a hétvégén elkezdődött III. Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysorozata, amely főzőversennyel, sportvetélkedőkkel, kiállításokkal, koncertekkel, könyvbemutatókkal és gyerekprogramokkal várta-várja a megye magyarságát. „Ezt a földet választottam, ezt a napot úgy akartam!” – az ismert Republic dal idézett sorai még vasárnap hangzottak el a vajdahunyadi vár külső udvarán a III. Hunyad Megyei Napok megnyitóünnepségén több mint 3000 ember előtt: a szórványban élő magyarok újra bizonyították élni akarásukat, felmutatva az összefogás erejét. Babos Aranka főszervező elmondta: a rendezvény sikerének elengedhetetlen feltétele a lelkes csapat, amely fáradtságot nem ismerve mindent megtesz a rendezvény sikere érdekében. Bende Barna független polgármesterjelölt egy, a Magyar Napok keretében tartott délutáni beszélgetés alkalmával elmondta, a program a kulturális sokszínűség jegyében zajlik, és ez azért jó, mert az egymás mellett élő nemzeteknek alkalmuk van megismerkedni és esetleg el is sajátítani egymás szokásait. A szeretet a legfontosabb fűszer – ez volt május 1-jén a Pogocsán–Sáfár–Dezméri főzőcsapat mottója a dévai Magyar Háznál a Hunyad Megyei Magyar Napok alkalmából szervezett családi majálison, amelyre népes tömeg gyűlt össze. A rendezvény első óráiban az egybegyűltek a benevezett hat csapat egyikének drukkolhattak a focibajnokságon. A díjátadó ünnepségen minden csapat oklevélben részesült – egyébként az Old Boys csapat nyerte a bajnokságot, második lett a Kolostor csapat, harmadik a Téglás – mondta Pogocsán Ferdinánd, a majális szervezője. Amíg a férfiak a bőrt rúgták, addig a főzőversenyre benevezett négy csapat finom ételekkel lepte meg az egybegyűlteket. A Szent Ferenc Alapítvány családja kapros nokedlivel készült pörkölttel nyerte el az első helyezést, őket követte a Gáspár–Barra család babgulyása, a Pogocsán–Sáfár–Dezméri jókais babgulyása, illetve a Lengyel – Máté család csángógulyása. Az ízletes ételek titkát a csapatok nem árulták el, viszont egyikük annyit elmondott: az ételek elkészítésében „a szeretet a legfontosabb fűszer”. Aki a népdalt és a néptáncot szerette, az a Magyar Ház hűvös termében megnézhette a dévai Segesvári Miklós Pál Egylet Népdalkörének, illetve a Csernakeresztúri Hagyományőrző Néptánccsoport előadását. A családi majális palacsinta kiállítással kezdődött, amit az Összhang nőegylet tagjai készítettek. A hagyományos lekváros és túrós palacsinták mellett sonkás, tojásos, gombás rakott palacsintát, valamint csörögét és aranygaluskát is kóstolhattak a jelenlevők. Miközben a gulyás és krumplipaprikás főtt, Szabó Zoli slágerekkel teremtette meg a jó hangulatot. Ezt követte a népi táncház és a hagyományos bál. Minden magyarra szükség van Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a megnyitóünnepségen elmondta: válságos időkben minden magyar emberre szükség van, mint ahogyan az összefogásra és közösségépítésre is. – A III. Hunyad Megyei Magyar Napok bizonyítéka annak, hogy itt, a szórványban nem fog lemorzsolódni ez a nagy család, hanem megerősödve építkezik egy jobb, szebb jövő reményében. Mircea Moloţ, a Hunyad Megyei Tanács elnöke is köszöntötte a népes tömeget, és kijelentette: a magyarság az elkövetkezőkben is partnerre fog találni személyében. A rendezvénysorozat során központi szerepet kap a család, ezért vasárnap is számos családi programmal vártak szülőket, gyermekeket. A vajdahunyadi vár külső udvarán felállított sátrakban pszichológiai tanácsadáson, kézműves foglalkozásokon és a Családi ízek elnevezésű főzőversenyen vehettek részt az érdeklődők. Délután fellépett még a dévai Renaissance tánccsoport és a Csernakeresztúri Hagyományőrző Néptánccsoport, eközben pedig szombathelyi kézművesek foglalkozásai lefoglalták a kisebbeket. Több település is bekapcsolódott A központi rendezvénnyel párhuzamosan a megye más településein, illetve Vajdahunyad más helyszínein is zajlott a kulturális élet. Déván Kulcsár Székely Attila színművész tolmácsolásában került sor Wass Albert Mustármag című előadására. Vajdahunyadon nagy sikernek örvendett a Szent Koronáról szóló előadás, amelyet a római katolikus templomban tartottak, de különleges élményben lehetett része mindazoknak is, akik ellátogattak Fazakas Tibor festőművész kiállítására a vajdahunyadi Magyar Házba. A Szászvárosba érkezők Szakács Gábor és Friedrich Klára előadását hallgathatták meg, akik a rovásírásról és Torma Zsófia régészről tartottak színvonalas és érdekes előadást. Vasárnap este a vajdahunyadi vár udvarán többezer ember hallgathatta és dúdolhatta az együttessel közösen a Republic zenekar közismert dalait. A koncertre nemcsak a megyéből, de az ország számos településéről érkeztek lelkes rajongók. Idén is volt májusfa A hétfői programok a néphagyományokra összpontosítottak. Csernakeresztúron – Hunyad megye egyetlen magyar többségű településén – a májusfaállítás hagyományát ápolták ez alkalommal is. A tavasz ősi jelképét, a fiatal lombos fát a legények május első napjának hajnalán lopják be a lányok udvarába. A hajadonoknak ki kell találniuk, kitől kapták a fát, s ha megsejtik, és kedvükre való az illető legény, akkor színes szalagokkal díszítik fel azt, és kitűzik a kapuba. Minél több fát kap egy lány, annál büszkébb lehet, hiszen azt jelenti, sok legény választaná szívesen párjául. Ma már krepp-papírból készülnek a szalagok, régen viszont a lányoknak hosszú színes szalagjuk volt, azt kötözték a májusfára, s minden színnek megvolt a maga jelentése – tudtuk meg Szabó Juliannától a csernakeresztúri néptánccsoport vezetőjétől. A májusfaavatás után az iskola előtti téren színvonalas előadással lépett fel a Csernakeresztúri Hagyományőrző Néptánccsoport és a Segesvári Miklós Pál Egylet Népdalköre. A rendezvényen jelen volt Czakó Gábor író, aki örömmel és megelégedéssel szemlélte a ma is élő népszokást. A Téglás Gábor Iskolaközpontban került sor az EMKE Kisenciklopédia és Szabadegyetem keretében Czakó Gábor Kossuth-díjasíró, publicista, képzőművész Beavatás a magyar észjárásba című előadására. Az író rámutatott a magyar nyelv, észjárás és gondolkodás különleges mivoltára, nyelvünk különös sajátosságait számtalan példával támasztotta alá. A vajdahunyadi hétfői gyerekprogramot péntekre halasztották a május 1-je alkalmából esedékes munkaszüneti nap miatt, ezért a szervezők péntek délelőtt várják a játszani, rajzolni szerető óvodásokat és iskolásokat a vajdahunyadi Magyar Ház udvarára. Kun-Gazda Kinga-Viola. Szabadság (Kolozsvár) 2014. szeptember 26.Húszéves a Csernakeresztúri Hagyományőrző EgyesületJárd ki lábam, járd ki most! Vidám csujogatások, dalolás és tánc közepette ünnepelte huszadik évfordulóját a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület. Hunyad megye legmagyarabb falujában „mióta a világ, világ”, azaz a bukovinai székelyek múlt század eleji betelepedése óta mindig is pezsgett a közösségi élet, a kommunizmus éveiben is megtartották a bálokat, a karácsonyi katonajátékot, és dalárda, tánccsoport, színjátszókör működött a településen. – Az utóbbi évtizedek rohanása azonban talán mindezt felemésztette volna, ha húsz esztendővel ezelőtt nem látogat a faluba Kóka Rózália bukovinai származású néprajzgyűjtő, és nem hívja fel a figyelmünket arra, hogy milyen drága kincset őrzünk. Ő bíztatott, hogy jogi formát adjunk hagyományőrző csoportunknak, az ő kezdeményezésére fogtunk neki tájházat alakítani. Személyesen vitte el pályázatunkat az Illyés Alapítványhoz és mindent elkövetett annak érdekében, hogy a csernakeresztúri hagyományok életben maradhassanak – emlékszik vissza a kezdetekre Szabó Julianna, az egyesület elnöke. A helyiek közül is sokan felkarolták az ötletet. Az idősebbek, de fiatalok is lelkesen kapcsolódtak be a munkába. – Egész nyáron dolgoztunk, hogy a tájháznak megvásárolt ingatlannak visszaadjuk eredeti jellegét és berendezzük. Édesanyám, Rókay Zena, aki akkoriban a 70-es éveit taposta, még pontosan tudta, minek hol a helye a házban, és a tárgyak begyűjtésében is sokat segített. Ő tanította a hagyományos tánclépéseket is. Korábban is volt tánccsoportunk, de a bukovinai gyökerekre kevésbé fordítottunk figyelmet. Kóka Rózália biztatására tudatosan kezdtük felderíteni, ápolni mindazt a hagyományt, ami még élt a faluban – meséli Szabó Julianna. Az évek során a hagyományos táncok mellett újra felelevenítették a májusfaállítást is, a szüreti szekeres felvonulást, a bukovinai mesemondást és számtalan más régi szokást. A tánccsoportba eredetileg idősek és középkorúak is bekapcsolódtak. – Édesanyám nyolcvanéves korában még szerepelt a színpadon. Később a felnőttek már háttérbe vonultak, hiszen egyre több fiatal kapcsolódott be a hagyományőrzésbe. Az évek folyamán közel 150-en fordultak meg a tánccsoportunkban. Az első táncoktató Kelemen János volt, az egyesületi elnök pedig Tamás Ferenc – emlékszik Szabó Julianna, aki immár több mint egy évtizede vette át az egyesület vezetését Kelemen Ilonával és Blozsné Rókay Annával karöltve. A húszéves évforduló alkalmával valamennyi hajdani táncos és családja hivatalos volt az ünnepségre. – Megemlékezéssel indítottuk az évfordulós rendezvényt. A Tájházban elevenítettük fel azok emlékét, akik már örökre elköltöztek. Blozsné Rókay Anna sok évig tanította a fiataljainkat, egészen eredeti koreográfiákat dolgozva ki. Sajnos, ő sincs már közöttünk. Tavaly a Főnix Somogyi Nagyasszonyok kitüntetését nyerte el. Ezúttal utóbbiak egy emléktáblát hoztak Csernakeresztúrra, amit a tájház falán helyeztünk el. Egy hálaadó szentmisén is részt vettünk közösen – számolt be az évfordulós ünnepségről Szabó Julianna. A rendezvény vidámabb részére másnap került sor, amikor a fiatal táncosok a helyi kultúrotthonban mutatták be a 20 év munkájának gyümölcsét, bukovinai táncokban bővelkedő műsort adva elő. A rendezvény meghívottja volt a dévai Szivárvány nyugdíjasklub énekkara is, szintén bukovinai dalokkal léptek föl. Az előadásokat követően pedig elkezdődött a hajnalig tartó mulatság. – Közel kétszázan voltunk. A 2010-es nagy bukovinai székely találkozó óta még nem volt ennyi ember együtt a kultúrházban. Nagyszerű volt a hangulat: régi és mai táncosok egymást túlszárnyalva ropták a táncot, pattogtak a hagyományos csujogatások, közben fogyott az ízletes gulyás, melyet a tánccsoportunk újházasai: Nisztor Sándor és felesége, Annamária készített. Támogatóink jóvoltából még egy díszes ünnepi tortára is tellett – mondta a főszervező, hálásan említve az egyesületet ezúttal is támogató Communitas Alapítványt, Corvin Kiadót, RMDSZ-t és külön Dézsi Attila kormánytisztviselőt, aki az előbbiekhez hasonlóan az évek folyamán mindig bátorította, támogatta a csernakeresztúri hagyományőrzést. Gáspár-Barra Réka, Nyugati Jelen (Arad) 2015. május 30.Történelmi emlékek lépten-nyomon (Magyarnak lenni Hunyad megyében - 2.)Hunyad megye református esperese, Zsargó János vajdahunyadi lelkipásztor szerint a szórványban az egyháznak a magyarság megmaradásáért is sokat kell tennie, a legtöbb településen a templom az egyetlen gyülekezőhelye a magyar közösségnek. A Hunyad megyei, közel tizenötezer – kétharmad részben római katolikus – magyar ajkú lakosságból négyezerhatszáz vallja magát reformátusnak tizenhat önálló gyülekezetben, ebből háromezren városon élnek, ahol sok a bevándorló, körükben az összetartás sokkal kisebb, mint a falvakon, ahol igyekeznek a hagyományokat megőrizni. Zsargó János: Városon mindenki hozta a maga vidékéről a saját szokásait, sokan jöttek Székelyföldről, de Szilágyságból, Bihar megyéből, a Nyárád mentéről is, azonban azt tapasztalom, hogy falun és városon is igény van az egyház iránt. A lelki megerősödést várják tőle, hogy megmaradhassanak. Igyekszünk lelki- és nemzetmegtartás szempontjából is eleget tenni. Ha a statisztikai adatokra tekintünk, akkor látjuk, hogy két-három nemzedéken belül esetleg néhány templomot be kell zárni, de tudjuk és továbbadjuk hitmegtartó erőként, hogy a jövendő az Úristen kezében van. Vajdahunyadon száz évvel ezelőtt Gál Sámuel lelkipásztor leírja, hogy az 1614-ben a Bethlen család által épített ősi templomban pünkösd első napján hatan vannak és vesznek úrvacsorát egy százlelkes gyülekezetből. Jelenleg kilencszázan vagyunk Vajdahunyadon, vasárnaponként százhúszan-százharmincan hallgatják Isten igéjét. A Maros mentén és a Cserna völgyében csak Vajdahunyad és Déva nagyobb gyülekezet, egy másik erősebb vidék a Zsíl völgye, de az elmúlt húsz év alatt ezeknek a gyülekezeteknek a fele eltűnt. Vajdahunyadon, ahol jelenleg az ötvenezres lakosság csupán öt százaléka beszél magyarul, fele református, fele katolikus, idén nyolc konfirmandusunk volt, ez elég szép szám, a tavalyi egyhez képest, azelőtt három, előtte meg egy sem volt. Ez viszonyítás kérdése, mert amikor én 1980-ban konfirmáltam, több mint negyvenen voltunk, és azután hatvanig, hetvenig is felment a konfirmandusok száma évente. Sajnos, általános jelenség más gyülekezetekben is. A hatvanas években indult fejlődésnek a vaskohászat, ezért arra az időre tehető a bevándorlás, akik akkor jöttek, azok most hatvan-hetven évesek, a következő generáció már keveset fogott ki a vasgyár életéből. Annak idején húsz-harmincezer ember dolgozott ott, de a gyár összeomlott, munkalehetőség nincs, sokan elmennek külföldre. Falvainkban kis lélekszámúak a gyülekezetek, több helyen nincs lelkész, a közeli városból szolgál be a lelkipásztor. Ilyen Lozsád is, közel tizenöt éve nincs a gyülekezetnek saját lelkésze. Lozsád olyan helyen épült, ahol időnként csúszik a föld, sok családi házban hatalmas károk keletkeztek, a talajmozgás érintette a templomot is, de az RMDSZ segítségével sikerült pályázni, így a templomot nagyrészt megmentették. A faluban száz lelkes a gyülekezet, a parókiája lakhatatlan. Lozsád Piskin, a Sztrigy felett átnyúló hídról, ahol Bem tábornok megvívta dicső csatáját 1849 februárjában a császári csapatokat vezető Puchner ellen, és megvédte Erdély déli kapuját, látni a romos állapotban éktelenkedő egykori csárdát, amelynek kertjében több száz honvéd lelte nyughelyét. Erdély történelmének emlékei lépten-nyomon megszólítják az arra utazót, Déva száz-százötven km-es körzetében nemesi kastélyok, kúriák, templomtornyok őrzik a Hunyadi, Bethlen, Apafi, Bornemissza, Gyulay, Ocskay, Kún, Barcsay, Kendeffy családok emlékét, a névsor mögött az elmúlt fél évezred történése, építkezés, rombolás, újraépítés húzódik. Piskitől Szászváros irányában Tordosnál kell letérni Lozsád felé, a faluról a szájhagyomány többféle emléket őriz: talán nem is ott alakult, ahol ma található, s tán a török betörések után kapták székely katonák vitézségük jutalmául. Lozsád Mărtineşti községhez tartozik, a föléje magasodó Măgura-domb a helyi románság szent hegye, ahol az Úr színeváltozása-kolostorban ottjártunkkor, május 9-én Szent Miklós ünnepét ülték. A vegyes házasságban élő Bökös Árpád is éppen oda készült feleségével és két gyermekével, Alexia Máriával és Chiril Árpáddal. A kapuban röviden csak annyit tudtunk meg tőle, a fiatalok sokan elmentek a faluból, ő otthon maradt, azt pedig nem tudja, mikor van református istentisztelet, mert ő az ortodox templomba jár. Magyar iskola már nem volt, amikor ő kezdte, román is csak elemi, azóta az is megszűnt. „Húzzuk egyik napról a másikra, gazdálkodunk, így élünk.” Csuka Irénnel már jobban megy az ismerkedés, ő nem készül a Măgurára. Kéthetente, amikor a százvárosi lelkész Lozsádra jön, elmegy az istentiszteletre, ő az egyik a hat-hét templomba járó helyi reformátusból. A családban lozsádiasan beszélnek, ha kérdik tőle, evél tojást?, válaszol, ráér, mert már megdagasztá a kenyeret, de velünk átvált „a máshonnan jövőnek kijáró beszédre”, azt mondja, csak egymás között tartják a régi nyelvet. Csuka Irén 1954-ben született, kifogta a magyar elemi iskola utolsó éveit, ötödikben Szászvárosban folytatta az iskolát románul, majd Ploieşti-en tanulta a műanyag-feldolgozó szakmát. Meséli, a templom nyolc évig be volt zárva, aztán felújították. „Az istentiszteleten, ha ünnep van, harmincötön, negyvenen gyűlünk össze, máskor, vasárnap ötön-haton, tízen nagyon ritkán. Összesen lehetünk kilencvenen reformátusok a faluban, sok a vegyes házasság, a három lányom is mind vegyes házasságban él. Egy unokámmal magyarul beszélek, a többiekkel nem tudok. A férjem harói volt, ott valamikor volt magyar iskola, de az ő idejében már nem. A Csuka úgy volt beírva, Ciuca, ott meg kellett változtatni a neveket, nálunk nem.” Andrásfalva messze van A Dévához közeli Csernakeresztúron a magyar lakosság 99 százaléka bukovinai székely, mind az öt faluból származtak ide, de a többség andrásfalvi, kevesebben vannak Istensegítsről, Fogadjistenről, Hadikfalváról, Józseffalváról. Amióta 1910 körül ide telepítették, mindig működött itt hagyományőrző csoport, énekkar, színjátszó csapat, dalárda, a leányegyletekben táncoltak. A kommunizmus alatt megszűntek ezek, de a kilencvenes évek elején újra fellendült a néptánc és az ének. A csernakeresztúri hagyományőrző néptánccsoport vezetőjével, Szabó Juliannával a csernakeresztúri magyarok életéről beszélgettünk. Szabó Julianna: Csernakeresztúr Árpád-kori település volt, ami nagyon elrománosodott. A bukovinaiak idetelepülésétől változott az arány, jelenleg 1400 lakosa van a falunak, 65 százaléka magyar. Nyolc-kilencszáz magyar katolikus van, laknak itt még reformátusok is a régi időkből. Nagyanyám andrásfalvi, nagyapám hadikfalvi, leányul, legényül kerültek Dévára, itt házasodtak össze. Déván hamarabb történt a kitelepülés, később váltottak telepeket Csernakeresztúron. Nagyszüleim sokat meséltek, miként jöttek szekerekkel Bukovinából. Azért kellett eljönni, mert nem volt megélhetőségük. Nagy családok voltak, tíz-tizenkét gyermekkel, és akik eljöttek Dévára, szívesen fogadta az akkori bíró, jó föld volt a Maros mentén, és ment a hír hazafelé, hogy itt meg lehet élni belőle, és jöttek a többiek is. Van egy táncunk, amit hétfélésnek neveznek, édesanyám azt mondta, ezzel borozdolták ki (mérték ki a barázdákat – szerk. megj.) Csernakeresztúrt. Ez nagyon régi tánc, hét féle tánc van benne. Bukovinában többféle nemzetiséggel éltek együtt, mindeniktől átvettek valamit, és sajátjuknak tekintik. 1994-ben jött hozzánk Kóka Rozália, bukovinai gyökerű néprajzkutató, ő volt a mentorunk, azt mondta, annyi kincs van itt, össze kellene gyűjteni, csoportot alakítani. Az ő segítségével írtuk meg az első pályázatot, így vettük meg a tájházat. Az öregek összegyűjtötték a Bukovinából hozott tárgyakat, ott vannak kiállítva. A Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület a ház tulajdonosa, melyet sokan látogatnak. Csernakeresztúron működik magyar óvoda és elemi iskola, a nagyobbak Dévára ingáznak a Téglás Gábor iskolába, aki ötödikben magyarul folytatja, az úgy is érettségizik. Sokáig mondták nekünk, hogy csángók vagyunk, még a Tatros Forrásánál Fesztiválra is meghívtak, aztán rájöttek, nem is vagyunk csángók, és nem mentünk többet. Eljárunk a Bukovinai Nemzetközi Néptánctalálkozóra. Olyankor van, aki hazalátogat az ősei falujába, de ott már nincs senki, utolsóként Szemcsuk István bácsi halt meg két éve, az ő gyermekei már nem tudnak magyarul. Böjte atya gyermekei Szászvárosban az iskolaépítő Kún Kocsárd, az EMKE alapító tagja emléktáblája megtekintése után utunk a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által 1999-ben indított Szent Erzsébet Gyermekvédelmi Központba vezetett. Az egykori ferences rendházban működő bentlakásotthonban jelenleg nyolcvan nehéz sorsú óvodás és elemista mindennapjait teszik szerethetőbbé a nevelők, köztük a csíkszentdomokosi Fazakas Rozália, aki egy életében bekövetkezett változás után döntött úgy, hogy hivatásszerűen foglalkozzék gyermekneveléssel, oktatással. Fazakas Rozália: Tíz évvel ezelőtt láttam egy műsort a Duna Televízióban Csaba testvérről, és az nagyon meghatott. Írtam egy levelet Dévára, amiben jeleztem Böjte atyának, hogy szeretnék nevelőként dolgozni valamelyik házban. Két hét múlva érkezett a válasz, hogy elmehetek megnézni a tevékenységet. Szászvárosban nevelőhiány volt, így kerültem ide, ahol nem ismertem senkit, semmit. Nagyon megszerettem a munkámat, a gyermekeket. A szászvárosi gyermekvédelmi központ gyermekei többségében román anyanyelvűek, akik magyar óvodában és elemi iskolában tanulnak, ötödiktől a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban folytatják tanulmányaikat. Olyan családokból származnak, ahol éheznének, esetleg bántalmaznák őket, ez az egyetlen esélyük, hogy táplálkozzanak, ruházkodjanak, tanuljanak – mondják a nevelők. Ünnepeken, amikor a szülők közül is többen eljönnek, két nyelven miséznek a templomban, magyarul és románul. A kert áldásaiból jut zöldség és gyümölcs az asztalra, jó szóból és szeretetből pedig annyi, amennyit ezek a gyermekek eddig soha nem tapasztaltak. Minden bizonnyal így van a Dévai Szent Ferenc Alapítvány mind a hetvenkét iskolaházában, napközijében, bentlakásotthonában, ahol Erdély-szerte több mint kétezerháromszáz gyermek menekül meg a nélkülözéstől és szeretet hiányától. Egyetlen református Kitiden Kun Árpád nyugalmazott református lelkésszel a vajdahunyadi magyar házban találkoztunk. Miután megmutatta a szász erődtemplomokról készített fotóiból állított kiállítást, a gyülekezetek fogyásáról beszélt, és arról, hogy ezelőtt kétszáz évvel huszonkilenc lelkész nevét jegyezték fel Hunyad megyében, most tízen szolgálnak. Kun Árpád 1969–2007 között szolgált Kiskujonban, Melegföldváron, Székelykövesden, Magyarkájánban, Lozsádon, Bácsiban, 1987-től él Vajdahunyadon. Kun Árpád: A szórványban élő meg akarja tartani az anyanyelvét, de keveset beszél magyarul. Egyfajta kevert identitással rendelkeznek, nem is csoda, hisz vannak települések, ahol ötven-hatvan éve nincs magyar iskola. Van egy falu, Kitid, ahol egyetlen református asszony él, az 1928-ban született Ravisaniné Farkas Piroska, akit évente egyszer-kétszer meglátogatok, Bibliát olvasunk. Kun Árpád gondolataival, a kevert identitás valóságtartalmának megtapasztalt tudatával, kissé szomorúan, de sok szép emlékkel tértünk haza Sepsiszentgyörgyre. Kitid templomát lebontották 1960-ban, köveiből téeszistállót építettek, már csak a templom vázlatrajza maradt fenn Debreceni László albumában. A többi Piroska néni emlékezetében él. Rajtunk, tömbben élő magyarságon is múlik, hogy a szórványlét ne váljék csupán emlékezetté, hogy a Dél-erdélyi magyarság, ha nem is gyarapszik, de legalább megmaradjon. Fekete Réka Előző: Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2015. máj. 23. Hétköznap és ünnep (Magyarnak lenni Hunyad megyében - 1.) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. február 5.Megalakult a Hunyad Megyei Értéktár BizottságSzerda délután tartotta Déván alakuló ülését az Erdélyi Magyar Értéktár (EMÉ) Hunyad megyei bizottsága. Megalakulásáról szóló döntést idén januárban hozták meg a Hunyad Megyei Magyar Állandó Konferencián, ahol azt is megszabták, mely civilszervezetek delegálhatnak egy-egy tagot a 11 tagú bizottságba. Az elmúlt hetekben valamennyi szervezet megnevesítette küldöttét. Ennek értelmében a következő névsor állt össze: Tóth János plébános (Római Katolikus Egyház), Zsargó János esperes (Hunyad Megyei Református Egyházközség), dr. Máté Márta tanfelügyelő (Dél-Nyugat-Erdélyi Unitárius Egyházközség), Varga Csaba (Dévai Szent Ferenc Alapítvány), Kun-Gazda Kinga Viola (Geszthy Ferenc Társaság), Takács Aranka (Corvin Savaria Társaság), Bartos Anikó (Carbo Grémium Humanitárius egyesület), Benedekfi Dávid (Ében Haezer Társaság), Szabó Julianna (Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület), Doboly Beatrix (EMKE Hunyad megyei szervezete), Barra Árpád (RMPSZ Hunyad megyei szervezete). A szerda délutáni alakuló ülés meghívottjaként Hegedűs Csilla, az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság (EMÉB) elnöke elmondta: A magyar kormány tavaly megváltoztatta a hungaricumokra vonatkozó törvényt és létrehozta a Külhoni Magyar Értéktárat. Ehhez csatlakozva alakult meg 2015 novemberében az Erdélyi Magyar Értéktár, melynek fő célja feltérképezni és ismertté tenni értékeinket, a nagy elődöktől ránk maradt gazdag örökséget, illetve mindazt, amit áldozatos munkával a napjainkban tevékenykedő erdélyi magyar közösségek, egyének teremtenek meg. Az értéktárba egyéni vagy közösségi javaslatok alapján kerülhetnek be különböző értékek, kezdve az épített örökségtől a gasztronómiai különlegességekig. A EMÉ a következő kategóriákat kínálja az értékek besorolására: épített környezet, kulturális örökség, agrár- és élelmiszergazdaság, egészséges életmód, ipari és műszaki megoldások, sport, természeti környezet, turizmus és vendéglátás. A javaslatokat egy űrlap kitöltése által lehet benyújtani. Az űrlap letölthető a www.kjnt.ro/ertektar honlapról. A megyei értéktár bizottság feladata lesz elbírálni a beküldött javaslatokat és eldönteni, hogy a megyei, kistérségi, erdélyi vagy összmagyar értéktárba javasolják a felvételét. Hegedűs Csilla tájékoztatását követően a Hunyad megyei bizottság tagjai ötletek tucatjával rukkoltak elő a felvételre méltó helyi értékeket illetően. A gazdag épített örökség mellett ugyanis e vidék számos ipartörténeti kuriózummal rendelkezik, és értéktárba javasolható néphagyományból, természeti környezetből sincs hiány. A testület tagjai megállapodtak: következő találkozójukra április 15-én kerül sor, addig valamennyien igyekeznek néhány javaslatot tenni az értéktár Hunyad megyei kincsekkel való gyarapítására. Déva és Vajdahunyad vára már ott szerepel a Kriza János Néprajzi Társaság által kezelt digitális értéktárban. A Hunyad megyei bizottság alakuló ülésén dr. András József petrozsényi egyetemi tanár személyében elnököt is választott. A továbbiakban ő koordinálja a bizottság munkáját. Gáspár-Barra Réka. Nyugati Jelen (Arad) 2016. június 21.Nagy siker a II. NéptánctalálkozóJól imádkoztak a kisperegi szervezők Amint azt előzetesen közöltük, szombaton szervezték meg a II. Kisperegi Néptánctalálkozót, ami 15 órától kézműves foglalkozásokkal indult, amelyek a nagyzerindi Szénási Ferenc mézeskalácsos sátra mellett felállított sátrak alatt folytak. Közvetlenül mellette, a felesége, Szénási Zsuzsanna irányításával, az általa sütött mézeskalács-figurákat a gyermekek és a fiatalok tetszés szerint díszíthették az erre a célra előkészített, apró, kivágott sarkú zacskók tartalmával, a tojásfehérjével kikevert porcukor masszával. Szénási Zsuzsanna szerint 30-40 gyermek biztosan díszített mézeskalácsot, amit haza is vihettek. Másik sátor alatt Mátyás Ilona vezetésével csigatészta-készítés, -sodrás zajlott a százévesnél régebbi orsó és borda segítségével. Akit érdekelt, annak Mátyás Ilona elmondta a csigatészta gyúrásának, nyújtásának a módját, sőt azt is, hogy egy-egy kisperegi lakodalomra minden két személyre szoktak egy tojásból és a hozzá szükséges lisztből csigatésztát készíteni. Rendhagyó módon, a tél folyamán nem csak lakodalomra, hanem a templom javára is csigatésztát készítettek a helybeli, korosabb asszonyok. A száraz csigatészta negyed kilóját 10 lejért kínálták, a befolyt pénzt az egyháznak adományozzák. Ugyanazon sátor másik szegletében, Faragó Margit irányításával varrottasokat készítettek, főleg házi áldást tartalmazó szövegekkel. Ugyancsak kézműves foglalkozásnak számított a nyári színpad közelében felállított sátor alatt zajló lángossütés, amiben Szabó Julianna és leánya, Juliska, Bárdi Olga, Wuchti Kinga és Albert Erzsébet munkálkodtak, de egy fotó erejéig csapattagnak fogadták Kovács Imre polgármestert is. A lángosok eladásából befolyt pénzt is a helybeli református gyülekezetnek ajánlják fel. A Szabó ikrek felköszöntése 17 órakor a műsorvezető, miután köszöntötte a sátrak árnyékában elhelyezkedett közönséget, bemutatva nekik a kisperegi Napraforgó Néptánccsoportot, köszönetet mondott a Néptánctalálkozó megszervezésének a támogatásáért a Nagyperegi Polgármesteri Hivatalnak és a községi tanácsnak, az Arad Megyei Kulturális Központnak, az RMDSZ helybeli szervezetének, a Kisperegi Magyar Ifjúsági Szervezetnek, valamint az önkéntes segítőknek, majd Kovács Imre polgármestert kérte a színpadra. A polgármester örömének adott hangot, amiért az RMDSZ megyei tanácsosainak a közbenjárásával, az Arad Megyei Kulturális Központ támogatásával immár másodszor szervezhették meg a Néptánctalálkozót. Ugyanakkor köszönetet mondott a község választópolgárainak, amiért szavazati jogukkal élve, bizalmat szavaztak a vezetőségnek, amelynek tagjai folytatni kívánják az elkezdett építőmunkát. Miután románul is köszönetet mondott az újabb bizalomért, név szerint köszöntötte a még hivatalban lévő Almási Vince kisiratosi, valamint az újabb mandátumot nyert Papp Attila nagyiratosi polgármestert, majd a színpadra kérte Faragó Péter RMDSZ-megyei elnököt. Az köszönetet mondott minden községbeli, illetve Arad megyei magyarnak, akik június 5-én a tulipánra szavaztak, lehetőséget nyújtva az RMDSZ csapatának a magyarság szülőföldjén történő megmaradásért vívott további harchoz. A bizalmat a következő mandátumban kifejtett önzetlen munkával kívánják meghálálni. Miután a megyei elnök mindnyájuknak jó szórakozást kívánt, Kovács Imre vette át a szót, kitérve a 18 évvel ezelőtti világraszóló eseményre, amikor megszülettek a Szabó sziámi ikrek, Melinda és Izabella, akiket a 18. születésnapjukon, de a szüleiket és a nővérüket is egy-egy ajándékcsomag kíséretében köszöntött a színpad előtt. Színes népzenei program Pop Sorina Regina műsorvezető elsőnek a kisperegi Napraforgó néptánccsoportot konferálta be, amelynek tagjai táncelőadást mutattak be Molnár Csaba betanításában. Nagy sikerű bemutatójuk után a pécskai Nagyboglárka néptánccsoport szatmári összeállítást, majd erdővidéki báli táncokat adott elő Engi Márta koreográfiájával. Utánuk a Búzavirág néptánccsoport Szilágykrasznai összeállítással mutatkozott be Kádár Elemér és Forgács Zsombor koreográfiájára, amit Brüsszelben, de Budapesten is megtapsoltak. Utána kalotaszegi legényest és magyarózdi táncaikat ünnepelte a közönség. Az ágyai Tőzike néptánccsoport Haász Endre és Nagy Rozália betanításával, Erdős Márta vezetésével dél-magyarföldi táncot adott elő. A továbbiakban a Kisperegi Általános Iskola tanulói mutatták be játékos elemekkel átszőtt táncaikat. A telekgerendási Pávakör asszonykórus szlovák és magyar népdalokat énekeltek, majd a kisiratosi Kisgyöngyvirág tánccsoport kalocsai tánccal készült, Verbóczki Kinga vezetésével. Ezt követően a nagyperegi néptánccsoport Marin Stan vezetésével román táncokat adott elő. A zimándújfalui Kankalin néptánccsoport Haász Endre és Nagy Rozália koreográfiájára, Ménesi Melinda vezetésével szatmári táncot adott elő. A nagyzerindi Kisibolya néptánccsoport szatmári táncot mutatott be Kiss Csilla Annamária vezetésével, ifj. Szilágyi András koreográfiájára. A nagyiratosi Forray Népdalkör felcsíki és magyarbődi népdalcsokorral kedveskedett. Utánuk újra a nagyzerindi Kisibolya, szigetközi táncainak tapsolt a közönség. A táncműsort, ahogy kezdte, ugyanúgy a házigazda Napraforgó néptánccsoport zárta, Molnár Csaba vezetésével. 21 órától léptek színpadra a nap sztárvendégei, a Nóta Tévéből ismert Kristóf Katalin és férje, Milán. A magyar népviseletbe öltözött csinos hölgy, a férje hegedűkíséretével és énekével, illetve zenei aláfestéssel, táncritmusban adott elő közismert magyarnótákat, a közönség ujjongása, tánca, tapsa közepette. A II. Kisperegi Néptánctalálkozót Nagy Zsolt zenéjére, hajnali 4 óráig tartó szabadtéri bál zárta, ami azt is jelenti, jól imádkoztak a szervezők, mert a napos és felhős időszakok váltakozásával, de esőmentesen szervezhették meg a nagy sikerű programot. Balta János Nyugati Jelen (Arad) lapozás: 1-12
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
